A kormányzati kommunikáció elégtelensége és a gazdasági tárca kellő támogatásának hiánya is közrejátszott Semjén Zsolt szerint abban, hogy a szabad vasárnapot eltörölték. A KDNP elnöke emellett az egyházügyi törvény alkotmányellenes passzusát illetően is utalt a kormánytöbbség felelősségére lapunknak adott interjújában, amelyben beszélt a kedvezményes honosítás miatt hazánkra nehezedő titkosszolgálati nyomásról, és Angela Merkel mellett bírálta a pápa retorikáját is.
– A vasárnapi boltzár bevezetését tavaly a KDNP legnagyobb sikerei közé sorolta, ám az intézkedést azóta eltörölték. Mégsem volt akkora siker?
– Önmagában az is eredmény, hogy keresztül tudtuk vinni, és még fontosabb, hogy az elmúlt évben beigazolódott: a szabad vasárnap ellen felhozott gazdasági érvek alaptalanok voltak. A munkavállalók kifejezetten jól jártak vele, mert egyáltalán nem mindegy, hogy mikor kapnak pihenőnapot, mivel a vasárnap helyett kiadott hétköznapon sokkal kevesebb lehetőségük van együtt lenni családjukkal. A probléma az, hogy a lakosság jelentős része szabadságkorlátozásként élte meg és nem sok szolidaritást mutatott a kereskedelmi dolgozókkal.
– Egyesek szerint azért visszakoztak, mert féltek attól, hogy az ellenzék végigvisz egy sikeres népszavazást.
– Persze. Mérlegelni kellett, hogy mi a következménye, ha a két népszavazást (a migrációról szólót és a szabad vasárnapról szólót) egy időben kell megtartani. A kvótareferendum élet-halál kérdés a nemzet számára, ennek eredményét nem lehetett kockára tenni, így nem volt más választás, mint visszavonni.
– Stratégiai visszavonulás?
– Inkább taktikai. Szívem szerint én beleálltam volna a népszavazásba, annál is inkább, mert ebben a tárgyban a kormányzati kommunikáció a kezdetektől fogva felemás és bizonytalan volt, a kommunikációnk – nem akarván felemelni a témát – lényegében hallgatott. És ami azt illeti – és ezt nem Varga Mihály személyére mondom – a gazdasági tárca fél, vagy inkább negyed szívvel állt csak az ügy mellé, voltaképpen sose támogatták. A kampány lehetőséget adott volna az eredmények bemutatására, például arra, hogy mennyire megnőtt a hétvégi családi programok száma. Ráadásul én a szabad vasárnapot kiterjeszteném más ágazatokra is a munkavállalók védelmében.
– Hamarosan kezdődik az Országgyűlés őszi ülésszaka. Van új javaslatuk ezzel kapcsolatban?
– Azt kell elérni, hogy a szakszervezetek is tűzzék végre a zászlajukra a kérdést. Mutassuk be a pozitív tapasztalatokat, és így győzzük meg az embereket. Különben 1989 óta lépésről lépésre minden fontos programpontunkat sikerült kitartó munkával megvalósítani: a magzati élet védelme bekerült az alaptörvénybe, bevezettük a családi adózást – szóval a szabad vasárnapot sem adjuk fel.
– A kudarcoknál maradva, az Alkotmánybíróság (AB) és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által is kifogásolt egyházügyi törvény módosítását máig nem sikerült keresztülvinni. Letettek róla?
– A ballib média állításaival szemben a törvény legfontosabb céljait elérte és működik. Gondoljon csak arra, hogy a rendszerváltozás után több mint 300 olyan társulatot jegyeztek be egyházként, amelynek jelentős része nem is folytatott vallási tevékenységet. Ezeket kipenderítettük az egyház kategóriából és az abból következő kedvezményekből. Bár botrányosnak tartom, hogy a szcientológusok székházat építhettek Budapesten, de legalább nem vallási, hanem civil szervezetként tehették ezt. A visszaélések, a destruktív álegyházak ellen tehát nagy lépést tettünk előre. És maga a törvény lényegi része kiállta az idők próbáját. Hiszen csak azon van vita, hogy a szektaszerű képződmények közül melyik egyház és melyik nem.
– Attól tartok, a bírák ezt másként látják.
– Zárójelben mondom, az eredeti – az egyházbejegyzési rész tekintetében is kompromisszumos – KDNP-s javaslatot az utolsó pillanatban írták át, és azt az átírt részt támadta csak az AB és az EJEB. Azért meszelték el a törvényt, mert szerintük az Országgyűlés nem dönthet az egyházak bejegyzéséről. Ugyanakkor ezek a testületek egyszer sem emeltek szót az ellen, hogy a nemzetiségek elismeréséről szintén az Országgyűlés dönt. Márpedig az egyházi és nemzetiségi ügyek emberi jogi szempontból paralel módon vannak.
– Szóval, mikor módosítják végre az egyházügyi törvényt?
– Amint újra kétharmadunk lesz.
– Nem lenne egyszerűbb kompromisszumos javaslattal előállni?
– Próbáltuk, de az ellenzéki frakciók folyamatosan változtatják az álláspontjukat. Legalább tíz egymásnak ellentmondó MSZP-s álláspontot tudnék Kósáné Kovács Magdától Lendvai Ildikón keresztül a mostani vezetésig felsorolni. A Jobbik is kihátrált a szükséges módosítás mögül.
– A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint évek óta növekszik a házasságkötések száma Magyarországon. Ellenben ha a születési és halálozási adatokat egybevetjük, nem igazán látszik, hogy nagy áttörést sikerült volna elérni az elmúlt években.
– A demográfia az egyik legfontosabb kérdés a nemzet megmaradása szempontjából. A kormány olyan családtámogatási rendszert hozott létre, amely anyagilag is ösztönzi a gyermekvállalást. Például a háromgyerekeseknél havi százezer forint marad, tehát lényegében nem fizetnek személyi jövedelemadót, a családok igénybe vehetik a családi otthonteremtési kedvezményt stb. Fontos az is, hogy azokat támogatjuk, akik a gyermekeikért élnek, és nem azokat, akik a gyerekeikből akarnak megélni.
– Van egy sokat emlegetett céljuk: egymillió új magyar állampolgár a ciklus végig. Meglesz?
– Reális cél, ami a nemzet közjogi egyesítését jelenti. És ha megenged egy személyes megjegyzést – ez az életcélom. Eddig 780 ezren éltek a kedvezményes honosítás lehetőségével és tettek állampolgársági esküt azok közül, akiknek a felmenői a Magyar Királyság polgárai voltak és beszélik a nyelvünket, a diaszpóra tagjai közül pedig 70 ezer embernek állapítottuk már meg az állampolgárságát. Összességében tehát 850 ezernél járunk!
– Számos visszaélés vetett árnyékot a kedvezményes honosításra. Előfordult, hogy az irodájából vitték el a jegyzőt a rendőrök. Sikerül megakadályozni a további csalásokat?
– Nem véletlen, hogy a honosítási eljárást áttettük a kormányhivatalokhoz. A honosítás a magyar államrezon talán legnagyobb feladata, minden kérelmező államigazgatási, közbiztonsági és nemzetbiztonsági ellenőrzésen megy át. Persze ahol emberek vannak, van ügyeskedés is, de az „árnyékvetés” mögött nem egy esetben bizonyos ellenérdekű országok titkosszolgálati akciói álltak, amelyek így próbálták megakadályozni, de legalább nehezíteni a kedvezményes honosítást. Ehhez megnyertek magyarországi újságírókat is: egyeseket beugrattak, másokat talán meg is fizettek.
– Az utóbbi időben úgy tűnik, megerősödött a politikai kapcsolat a környező országokkal, a migrációs válság és a Brüsszel elleni harc mögött azonban elveszni látszik a nemzetpolitikai érdekek érvényesítése. Szlovákia hozzáállása a felvidéki magyarsághoz például nem nagyon javult… Miért nem lépnek fel a magyarokat sújtó jogsértések ellen?
– Fellépünk. És mindenekelőtt arra szeretném biztatni a felvidéki magyarokat, hogy jöjjenek át és bátran kérvényezzék a magyar állampolgárságot. Magyarország senkinek nem adja ki az adataikat, így – ha csak ők maguk nem jelzik az ottani hatóságoknak – nem érheti őket retorzió. De hogy a konkrét kérdésre válaszoljak: például a Jobbik szerint amíg a nemzetiségi kérdés nem jut nyugvópontra, minden más irányú kapcsolatot be kellene fagyasztanunk Pozsonnyal. Én viszont azt gondolom, hogy az erős politikai és gazdasági kapcsolatok megágyaznak annak, hogy a kényes kérdésekről is őszintén tudjunk beszélni. A V4-ek tekintetében kialakult egy bizalmi viszony, ez lehet az előrelépés egyik alapja.
– Szűk másfél hónap van a kvótareferendumig. Tartogatnak valamilyen nagy dobást, hogyan akarják felpörgetni a kampányt?
– Azt tudatosítjuk, hogy ha most mi, magyarok, hibázunk, akkor azt később nem lehet helyrehozni. Október 2-án a magyar nemzetnek azt kell eldöntenie, hogy akar-e iszlám tömeggel együtt élni vagy sem. Én nem akarom, hogy a gyermekeink, unokáink a saría árnyékában éljenek. Sarkosan fogalmazva: Szent István országa soha nem lehet kalifátus! De azt sem engedhetjük meg, hogy úgynevezett párhuzamos társadalom alakuljon ki. Nézze, a három vallás összehasonlítása tekintetében: a zsidóság egyetlen nem zsidót sem akar zsidóvá tenni, a kereszténység pedig egy missziós vallás, nem kényszerít senkit semmire, mivel a hit kegyelem, amit csak szabad akarattal lehet elfogadni. Az iszlám viszont hódító vallás. El kell olvasni a Koránt és az iszlám történetét. Megjegyzem, a szó is meghódolást jelent. Én tisztelem az iszlámot mint világvallást és nagy kultúrát, de látom azt is, hogy a saría bevezetésének kísérlete és a dzsihadizmus előbb-utóbb a valóság része lesz. Ettől kell megóvnunk a nemzetet. Különben 150 éves tapasztalatunk van róla…
– Az unió vezetőit a vallási-kulturális kérdéseknél nyilvánvalóan jobban érdekli a humanizmus, a munkaerőhiány és a kontinens demográfiai válsága.
– A három összekeverése azonos a nemzet – és Európa – öngyilkosságával. A személyében politikai, etnikai, vallási üldözést szenvedett embereknek természetesen védelmet kell adni addig, amíg az életük veszélyben van. A foglalkoztatás tekintetében, ha tényleg munkaerőhiány miatt van szükség a migrációra, akkor miért nem például Spanyolországból hoznak be munkaerőt, ahol óriási a munkanélküliség? Ami pedig a demográfiát illeti, Európának saját magát kell fenntartania: a családok megerősítésén, a gyermekvállalás anyagi és morális ösztönzésén keresztül. És ha mégis arra szorul egy ország, hogy kívülről kell népességét pótolnia, az integrálhatóság, a józan ész és az életösztön szabályai szerint akkor is csak olyan csoportokat szabad beengedni, akik kulturális-vallási és etnikai szempontból is európainak tekinthetők.
– Amit ön állít, az szöges ellentétben áll a szintén kereszténydemokrata Angela Merkel elképzeléseivel.
– Ez politikailag valóban nem könnyű, hiszen egy pártcsaládhoz, az EPP-hez tartozunk. A CDU a kereszténydemokrata pártok zászlóshajója, noha egyre kérdésesebb a C betű létjogosultsága az önfeladásuk miatt. Sajnos az a politika, amit migrációügyben művelnek, részint törvénytelen, részint pedig antidemokratikus. Törvénytelen, mert nem tartják be a dublini szerződést, és antidemokratikus, mert elfelejtették megkérdezni a német népet, hogy akar-e tömeges idegen kultúrákból való bevándorlást, akar-e a német nép együtt élni az iszlámmal. Attól tartok, e politika képviselőinek neve történelmi távlatban szitokszó lesz Németországban és szerte Európában.
– Még kellemetlenebb lehet, hogy a balliberális sajtó rendszeresen a kormányoldal orra alá dörgöli Ferenc pápa szavait. Vele sem ért egyet?
– Van egy bibliai kifejezés: „mindenki a saját fügefája alatt”. Nem a másé alatt – a sajátja alatt. Szent II. János Pál pápa nagyon pontosan kifejtette, hogy a nemzeteknek joguk van az identitásuk védelméhez. Amire a baloldali sajtó hivatkozik, az a pápának bizonyos lapinterjúkban ad hoc módon kifejtett személyes véleménye, amire természetesen nem vonatkozik a tévedhetetlenség. Én nem pusztán tisztelettel és jóakarattal, hanem imádságos lélekkel próbálom értelmezi a Szentatya szavait, de bevallom, hogy vannak nehézségeim. Érteni vélem Ferenc pápa egyetemes szempontját – azt, hogy a szegények pápájaként értelmezi a küldetését. A szegényeket pedig – jelen esetben – azonosítja a harmadik világból érkezett migránsokkal. Igen. De mi van velünk, középosztálybeli európaiakkal? A mi családjaink biztonságával? A nemzetünk és kultúránk identitásának önvédelmi jogával? Azok a keresztény püspökök egyébként, akik az iszlám szorításában működnek, árnyaltabban látják ezt a kérdést.
– Beszélgetésünk során többször szóba került Szent István király. Igaz, hogy ön járt közben azért, hogy ortodox szentté avassák?
– Valóban, és ezt tartom életem egyik legnagyobb sikerének, amit együtt vittünk végbe Mihail Sztaikosz, a Konstantinápolyi Patriarchátus azóta sajnos elhunyt magyarországi exarchájával. A szentté avatási bullát 2000-ben a bazilika előtt Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka jelenlétében olvashattam fel. Ez szó szerint történelmi esemény, hiszen az 1054-es egyházszakadás óta Kelet és Nyugat első közös szentje a mi Szent István királyunk.
(Forrás: magyaridok.hu)
